Zene

A MOULIN ROUGE zenéje a huszadik század számos népszerû popslágerét, többek között Sting, Elton John, Dolly Parton, David Bowie, Lennon és McCartney dalait vonultatja fel. Luhrmann ezen a téren is a hollywoodi aranykor musicaljeihez nyúlt vissza. "A musical fénykorában is bevett szokás volt, hogy a modern kor zenéje a régi kulisszák elõtt szólalt meg - magyarázza a rendezõ. - Például a "Meet Me in St. Louis" 1900-ban játszódik, Judy Garland mégis a "The Trolley Song"-ot énekli, mely a negyvenes évek egyik rádióslágere volt. A musical számokat általában már ismerte a közönség, vagy mert hallották a rádióban, vagy mert a kedvencek több filmben is felcsendültek, mint például a "White Christmas". Így a közönség rögtön érzelmi kapcsolatba került ezekkel a dalokkal."
Luhrmann elektronikus kísérõzenét kért a filmhez, és több tucat zeneszerzõvel, producerrel, zenésszel, hangszerelõvel dolgozott együtt. "Nem voltak határok, hogy meddig mehetünk el a zenében - mondja Marius DeVries zenei rendezõ. - Arra törekedtünk, hogy a nagyobb érzelmi hatás érdekében a lehetõ legmeglepõbb dolgokkal álljunk elõ."
"Szinte semmi sem pontosan az, aminek kezdetben látszik - teszi hozzá Craig Armstrong zeneszerzõ. - A dalok feloldódnak és a zene részévé válnak, hogy késõbb más formában tûnjenek fel ismét. Azt hiszem, ez nagyon jellemzõ Baz Luhrmannra."
Mivel a dalok a történetmondás eszközei, a zenei munkatársak azon dolgoztak, hogy a megfelelõ számokkal ellássák a forgatókönyvírókat. "A dalok a Baz által "alapvetõ fontosságú jelenetek"-nek nevezett részeket szolgálják - mondja Anton Monsted zenei producer. - Minden ilyen jelenethez kellett egy dal, mely úgy illusztrálja a történetet, ahogy a párbeszéd vagy a hagyományos akciók nem képesek."
Amint véglegesítették a számokat, Luhrmann megbeszéléseket és próbákat tartott a színészeknek. Ezután vették fel a dalokat, melyeket késõbb a rendezõ beillesztett a filmbe. A digitális rögzítéstechnika révén lehetõvé vált, hogy a stúdión kívüli felvételek finomhangolását is elvégezzék. A tökéletes hatás érdekében Luhrmann minden lehetséges eljárást igénybe vett: elõre felvették az énekeket, hogy a színészek ehhez igazíthassák a szájmozgásukat; máskor a színészek "élõben" énekeltek a díszletek között, élõ zongorakísérettel.
A soundtrack albumot David Bowie kezdi és zárja a "Nature Boy" címû, negyvenes évekbeli slágerrel. A nyitózene témát Craig Armstrong komponálta ugyanerre a dallamra, a zárószámot Bowie a Massive Attack közremûködésével adja elõ.
Bono, Gavin Friday és Maurice Seezer a T-Rex klasszikussá vált "Children of the Revolution" címû számát énekli; a többszörös platinalemezes Christina Aguilera, Lil' Kim, Mya és Pink a LaBelle egykori diszkósikerét, a Lady Marmalade-t adja elõ, mely az album elsõ single lemeze lesz.
A film Nicole Kidman és Ewan McGregor zenei debütálása is. Két duettet énekelnek, a "Come What May" és az "Elephant Love Medley" címû számokat. Kidman több szólót is énekel és egy további duettet India leghíresebb énekesével, Alka Yagnikkal. McGregort pedig az a szerencse érte, hogy a filmben együtt énekelte Placido Domingóval a "Your Song" címû számot; a CD-n a dal Allesandro Safinával hallható. McGregor és Jacek Koman José Feliciano társaságában adja elõ a "Roxanne" címû Police-szám tangó-verzióját, mely egy mix része, Marianito Mores "Tanguera" címû klasszikus argentín tangójával együtt.
A lemezen hallható még Diane Warren "Rhytm of the Night", David Bowie "Diamond Dogs" és Rufus Wainright "Complainte de la Butte" számainak feldolgozása is, valamint a Fatboy Slim "Because We Can" címû, a film számára készült dala.