Jelmezek
Catherine Martin és Angus Strathie jelmeztervezõk több mint négyszáz ruhát terveztek a film szereplõi, táncosai és statisztái számára. Martin a jelmezekkel sokkal inkább megközelítette a valóságot, mint a látványtervekkel: a ruháknak tükrözniük kellett a Moulin Rouge érzékiségét és sokkoló hatását, de a mai közönség ízlése, elvárásai szerint. Ezért õ és Strathie csábító, szexi és egy kicsit megdöbbentõ világot teremtettek. "Nem áldoztuk fel Nicole megjelenését a történeti hûség kedvéért - mondja. - Fölösleges utalás lett volna, ha gyapjú alsónemûbe öltöztetjük, csak hogy korhû legyen. Ehelyett a klasszikus kor dívái, Garbo, Dietrich, Joan Crawford lebegtek a szemünk elõtt. Figyelembe vettük a Nicole-ban levõ belsõ ragyogást, mert a ragyogás lényeges eleme az általunk létrehozott világnak." A táncosnõket illetõen az a gondolat volt az iránymutató, hogy a századfordulón a kánkán még sokkoló és észbontóan szexi volt, megmutatta a "nõi ruhák alatti szórakoztató világot". A kánkán felfedte a lányok alsószoknyáját és bugyogóját - vagy annak hiányát (ami még népszerûbbé és botrányosabbá tette ezt a táncot). A jelmeztervezõk egy sor alsónemût terveztek, melyek feltártak ugyan, de nem túl sokat. Néhány többrétegû alsóruha közel 13 kilós volt, ezért a táncosnak a vállára erõsített szalagot kellett viselnie, ami segített megtartani a súlyát. Ugyanezzel a figyelemmel halmozták el a férfiak jelemezeit is, köztük Zidler "kövér-öltönyét", valamint Christian, a Herceg és Toulouse-Lautrec öltönyeit, melyek egy hónapig készültek a szabónál. A jelmezek az ausztráliai Fox Stúdiók hatalmas mûhelyeiben készültek, míg bizonyos bonyolult munkákat Indiában végeztek. |